Ide jön majd a Dél-Duna Régió facebook oldala
Lelki apró

Egy pohár tej

Valamikor egy fiúcska házról házra járva kereste meg a tanulásához szükséges pénzt. Már nagyon éhes volt, amikor azt vette észre, hogy csak 10 centje van, ami alighogy elég vajmi kis élelemre. Elhatározta, hogy a következő háznál valami ennivalót kér. Ámde elveszett a bátorsága, amikor egy szép lány nyitott neki ajtót, így étel helyett csak egy pohár vizet kért. A lány látta, hogy éhes a fiú, hozott hát neki egy pohár tejet. Lassan megitta, majd megkérdezte:

– Mivel tartozom?

– Semmivel – felelt a lány. – Anyukám úgy tanított, hogy sose hagyjuk megfizetni azt, amikor kedvesek vagyunk.

– Hát akkor tiszta szívemből köszönöm.

Amikor Howard Kelly elhagyta ezt a házat, nem csak fizikailag érezte magát erősebbnek, hanem majdnem elvesztett hitében is.

Pár év múlva a lány súlyosan megbetegedett. A helybeli orvosok tehetetlenek voltak, ezért egy nagyvárosba küldték őt, specialistákat hívtak hozzá, hogy azok foglalkozzanak ezzel a ritka betegséggel.

Odahívták konzultációra doktor Howard Kellyt is, akinek furcsa fény gyulladt ki a szemében, mikor meghallotta a város nevét, ahonnan a beteg érkezett. Azonnal elindult a folyosón, ami a beteg szobájához vezetett. Bement, hogy megnézze őt. Azonnal megismerte. Visszament a konzultációs szobába azzal az eltökélt szándékkal, hogy erejéhez képest mindent megtesz a beteg életéért.

Ettől a naptól különös figyelmet szentelt neki. Hosszú idő elteltével megnyerte a harcot. Doktor Kelly kérte, hogy a kezelésért kiállított számlát terjesszék neki elő jóváhagyásra. Ránézett a számlára, széljegyzetet írt rá, majd beküldte a beteg szobájába. A hölgy félt belenézni. Tudta, hogy a költségeket egész életén át fizetheti, végül mégis csak kinyitotta… Szeme a számla szélén levő megjegyzésre tévedt.

Ezt olvasta: “Teljes egészében megfizetve egy pohár tejjel.” Aláírás: doktor Howard Kelly. Örömkönnyek lepték el az arcát és hálás szívvel imádkozott: “Köszönöm Neked, Istenem! Terjedjen továbbra is szereteted az emberi szíveken és kezeken keresztül!”

Így szól egy közmondás: A vízbe dobott kenyér visszatér.

Egy szerető tett, amit ma cselekszel, hasznára válhat nemcsak magadnak, hanem másnak is, akit szeretsz, pontosan akkor, amikor nem is sejted.

Ha nem is kapnád vissza a szeretetnek ezt a megnyilvánulását, még mindig hozzájárulhat ahhoz, hogy a Földön jólét legyen. Vajon nem ez a célja az életnek?