Ide jön majd a Dél-Duna Régió facebook oldala
vasárnap, augusztus 25, 2019
Mindenkinek

Majd, majd, majd… – 7régiós 2014

Pénteken megérkeztünk, misén voltunk, majd ettünk, játszottunk és szállásadóinkhoz mentünk, aztán reggel lett és ettünk, majd előadást hallgattunk és ettünk, majd játszottunk, misén voltunk és ettünk, majd ismét vendéglátóinkhoz mentünk, ettünk és 7R_2014 (Small)hajnalig beszélgettünk,majd misén voltunk, előadást hallgattunk és ettünk, végül elbúcsúztunk.  Ha végiggondoljuk e szándékosan kihangsúlyozott programokat, mindegyikhez számos sülysápi lány, fiú, néni, bácsi előkészülete és szolgálata kellett. A főzések, sütések, takarítások, teremberendezések, utaztatások, szállítások, szálláshelyek biztosítása – 190 (!) fiatal részére – nem kis fejtörést okozhatott. Mégsem aggódó, görcsölő helyieket láttunk a hétvége folyamán, hanem szerető, mosolygó, lelkesedő vendéglátókat, akik értünk voltak ezekben a napokban. Köszönjük, hogy időt és fáradságot nem kímélve mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat a hétvége folyamán. Sikerült! (Réka – Galga)

Első nap, vacsora után az udvaron gyűltünk össze, ahol a dél-dunások szervezésében először sok embert megmozgató, közös játékokat játszottunk, majd mindenki elmehetett arra a három műhelyre, amit előre kiválasztott öt közül. Különböző típusú játékokból válogathattunk: volt ismerkedős, mozgós, csapatépítő, téma elmélyítő és bizalomjáték, melyeket felhasználhatunk a táborokban is. Szombat délután pedig az ipolyos testvéreknek köszönhetően egy különleges versenyen vehettünk részt. Csapatonként kellett megoldani különböző feladatokat (szinkronizálás, dalfelismerés), amiket a zsűri pontozott. Talán a találkozó tetőpontjának nevezhetjük a szombat estét. A helyiekkel együtt egy hagyományos – számunkra mégis különleges – latin (mind liturgiában, mind szövegében) szentmisén vehettünk részt. Sokan igazán mély élménnyel gazdagodtunk. A hétvége után, hatalmas lelkesedéssel, ötletekkel teli vágunk neki a táborok szervezésének. (Laura – Dél-Duna)

Mivel a találkozó idén is március 15-ére esett, az észak-dunások gondoskodtak arról, hogy ne múljon el a nap a szabadságharc kirobbanására való megemlékezés nélkül. A latin mise után a templomot ellepték a nemzeti színű lobogók és a mécsesek, a nemzetőr-egyenruhába, fehér ingbe és kokárdába öltözött fiatalok pedig énekkel, beszéddel, verssel idézték fel 1848 tavaszának forrongó érzelmeit. A rövid műsort Szegedi atya is kiegészítette, felidézve egy saját élményt, a méltó emlékezést pedig a Himnusz eléneklésével zárták közösen a fiatalok és a hallgatóság. (Misi – Észak-Duna)

A hétvége folyamán bőven volt lehetőségünk a pihenés mellett a lelki feltöltődésre is. Ezt szolgálta a mindennapi szentmise, az esti imák és a szombat reggeli szentségimádás. Ezeken az alkalmakon nagyon jó élmény volt, hogy együtt énekelhettünk és gitározhattunk több régió fiataljával. Szombati napunkon több atya is meglátogatott minket, így személyes, lelki beszélgetésekre is sort tudtunk keríteni. A hétvégét hálaadással zártuk, ahol galgás testvéreink felolvastak néhány imát a cetlikről, amiken a résztvevők a napok folyamán megfogalmazhatták hálaadó imáikat. Végül zsoltárokkal és dicsőítő énekekkel fejeztük be imánkat és hétvégénket. (Emőke – Zagyva)

Elsősorban kiemelném azt a tényt, hogy nagyon sokan voltunk, és ez mindig öröm, hiszen arra lehet következtetni, hogy a régiók élnek és frissülnek, Máriának gondja van ránk. Kapcsolatokról még pár szóban írok: az egész egyházmegye arculatát formáljuk már most is, de egyre karakteresebbek leszünk, minél inkább van kapcsolat és hatékony együttműködés a menték között.
Azt gondolom, hogy kevés idő volt a személyes beszélgetésekre és a spontán ismerkedésre, játékra (foci) :D, de mindenképp öröm ennyi jó embert egy helyen látni, és hálával tartozok Jézusnak értetek! A minőségi idő, amit együtt eltöltünk, meghatározza a motivációinkat saját közösségünkben, ezért nagyon fontos a barátság, és ha ez a barátság interrégiós, színesebbé teheti a mentés létünket.
Különös öröm volt számomra, hogy sok fiatalabb volt (ezalatt a friss kisebb testvéreket értem – későbbiekben: KT), hisz ez azt jelenti, hogy vonzóak a közösségeink. Szerintem fontos az identitás, hogy melyik régióba tartozom, és lehet büszkének is lenni, de fontos az EGYSÉG, amit a Váci Egyházmegye jelent. Az idei hétrégiós is egy útjelzőtábla volt a hitünk, a kapcsolataink és a további munkánk sztrádáján, merre is kell haladnunk, együtt, egységben, mentésekként. (Pisti – Tisza)

A találkozón már a nyári táborok témájáról (Beavatás az Életbe) hallhattunk előadásokat Farkas Laci atyától, és kezdhettük meg a közös témafeldolgozást.
A  szentmise, ami katolikus életünk központi eseménye, a téma értelmezésében is központi szerepet kapott. A szerkezeti, tartalmi és liturgikus megközelítés mellett arról tanultunk, hogyan részesülhetünk Krisztus üdvözítő közösségében a szentáldozásban, és hogyan kapcsolódhatunk be saját életáldozatunkkal Krisztus életébe, hogy ezáltal mi is örök életet nyerjünk.
Jézus azt mondta: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” (Jn 10,10) Mi ebből a bőségből szeretnénk részesülni úgy, hogy az Eucharisztiát méltón magunkhoz véve egészen Istennek tudjuk szentelni az életünket. (Norbi – Tápió)

A hétvége folyamán bőven volt lehetőségünk a pihenés mellett a lelki feltöltődésre is. Ezt szolgálta a mindennapi szentmise, az esti imák és a szombat reggeli szentségimádás. Ezeken az alkalmakon nagyon jó élmény volt, hogy együtt énekelhettünk és gitározhattunk több régió fiataljaival. Szombati napunkon több atya is meglátogatott minket, így személyes, lelki beszélgetésekre is sort tudtunk keríteni. A hétvégét hálaadással zártuk, ahol galgás testvéreink felolvastak néhány imát a cetlikről, amiken a résztvevők a napok folyamán megfogalmazhatták hálaadó imáikat. Végül zsoltárokkal és dicsőítő énekekkel fejeztük be imánkat és hétvégénket. „Dicsérje minden MENTE, dicsérje az Urat!” (Emőke)Az Ipoly mentén az utóbbi időben jelentősen megnövekedett az ifjú KT-k létszáma. Az internetes hívogató reklámoknak, és személyes megszólításoknak köszönhetően a csapat a mai napig folyamatosan bővül. Több éve tart az ismerkedési, összeszokási folyamat. Ennek vált szerves részévé a Hétrégiós Találkozó is. Itt jött talán először létre egy olyan közös együttlét, ahol régebbi és újabb KT-k is egészséges arányban jelen voltak, egymást megismerhették. Itt vált számukra is láthatóvá és kézzelfoghatóvá a hét régió közössége, az a nagy család, ahová mindannyian tartozunk, és ahol mindnyájan szolgálunk Krisztusban. A fiataloknak tetszett, az újdonság érzetével hatott. Jönnek máskor is. 🙂 (Domi – Ipoly)

A hétvégén készült képeket itt találod.